A Pozitív Fegyelmezés NEM engedékenység!
Gyakran felbukkannak olyan kérdések, visszajelzések, amik azt sejtetik, hogy a pozitív fegyelmezésben nincsenek korlátok, a gyerekek azt csinálják, amit akarnak, mindenfajta fegyelmezés nélkül. Az engedékeny, laissez faire nevelés ugyanolyan káros a gyerekeknek, mint a tekintélyelvű, így természetesen mi sem ezt ajánljuk. Erről a témáról bővebben Dr. Laura Markham ír What’s Wrong With Permissive Parenting című könyvében (sajnos csak angolul). A Pozitív Fegyelmezés NEM engedékeny nevelés. Hogy ezt a félreértést tisztázzuk, íme itt van néhány példa.
KORLÁTOK
ÁLLÍTS megfelelő korlátokat a gyerekednek. A gyerekeknek ránk van szüksége, hogy biztonságban tartsuk és tanítsuk őket. Nem kell túl sok szabály, az nagyon megterhelő lehet a gyerekeknek, de, ha kiválasztottad, hogy adott fejlődési szakaszban mi a fontos a számodra, akkor annak megfelelően állítsd fel a szabályokat, és tartsd magad hozzá. A Pozitív fegyelmezés lényege nem az, hogy nincsenek határok, hanem hogy milyen módon teremted meg és tartatod be őket.
Szituáció
18 hónaposod, a kis felfedező imád dolgokra felmászni, például székekre, azokról pedig az étkező asztalra.
Tekintélyelvű reakció: Szigorúan ”Azonnal gyere le onnan”. Amikor legközelebb felmászik, a szülő leveszi onnan és a sarokba ülteti sírva.
Engedékeny reakció: “Szívem, mondtam már, hogy ne mássz fel oda. Légy szíves, gyere le.” Semmi reakció. “Kicsim, kértem, hogy gyere le. Leeshetsz”. Az engedékeny szülő talán még ezen a ponton sem avatkozik közbe, mielőtt végül fölállna és levenné a gyereket az asztalról.
Pozitív reakció: Amint a gyerek elkezd felmászni az asztalra, a szülő közbeavatkozik. “Hú, de jó is mászni! Gyere, keressünk egy biztonságos helyet a mászásra!”. Hagyja, hogy párnákra másszon, ha akar. A mászás úgy általában nem rosszalkodás, lehet, hogy egyszer a Mount Everest-et is megmássza majd. A cél, hogy biztonságban legyen, és megtanulja, hogy hova szabad mászni és hova nem. Legközelebb, ha az asztal felé indul, azonnal kedvesen elviszi, megismételve a korábban elmondottakat. Ha a gyerek sírni kezd, elfogadja az érzelmeit: “Látom, most dühös vagy. Szerettél volna felmászni, de az nem biztonságos. Menjünk, játsszunk a párnákkal.”
A pozitív szülő meghúzta a határokat és tartotta is magát hozzá, amikor nem hagyta, hogy a gyerek felmásszon az asztalra, de a megfelelő alternatívát adott neki és együttérző volt az érzéseivel kapcsolatban.
VEZETÉS
A gyerekeknek is jár a tisztelet és megbecsülés, ahogy a felnőtteknek, de ez nem jelenti azt, hogy felnőttként kezeljük őket. A szüleik irányítására, vezetésére szorulnak. Ha nálatok a gyerekek hordják a nadrágot, akkor valószínűleg boldogtalan gyerekek. Egyetlen gyerek sem akar vezető lenni, túl nagy felelősséget jelent nekik.
Szituáció
5 éveseddel és 2 éveseddel be kell ugranod a boltba néhány dologért. Az 5 éves egy új játékért könyörög, a 2 éves nyűgös, mert már alvásidő van.
Tekintélyelvű reakció: Az 5évesnek “Megmondtam előre, hogy nincs új játék. Ha még egyszer megkérdezed, otthon számolunk.” A 2évesnek: “Befejeznéd a nyavalygást végre? Egy perc és kész vagyunk. Hát sehova se lehet veletek menni?”
Engedékeny reakció: Mindkét gyerek kap egy új játékot és nyalókát, hogy nyugodtan lehessen tőlük vásárolni.
Pozitív reakció: Ha lehet, akkor nem nyűgösen, alvásidőben megy vásárolni 
Az 5 évesnek: Fú, micsoda menő játék! Bárcsak megvehetném neked! Több is van belőle? Mesélj, milyen a többi!” Ha ezután még mindig próbálkozik (ahogy az enyém tenné), mondhatod, hogy “Látom, igazán szeretnéd ezt a játékot. Nagyon csalódott tud lenni az ember, ha nem kapja meg azonnal, amit szeretne”. Érezz vele együtt nyugodtan, mi is csalódottak leszünk, ha nem kaphatjuk meg, amit akarunk. A 2 évesnek: “Tudom, hogy fáradt vagy. Leszel a segítőtársam? Nem találom a banánt. Te látsz valahol banánt?”. Az is segíthet, ha van a táskádban valami, amivel tudod, hogy jól le tudja kötni magát. Az én fiam imád rajzolni, ha adok neki papírt és ceruzát, bárhol jól érzi magát.
A pozitív szülő felkészült vezető volt, és hatékonyan használta a pozitív fegyelmezés több eszközét (empátia, figyelemelterelés, képzeletbeli megvalósítás).
FEGYELMEZÉS
A Pozitív Fegyelmezésben a fegyelmezés tanítást jelent, nem büntetést. Így tulajdonképpen egyfolytában fegyelmezünk! Minden megnyilatkozásunk tanít nekik valamit, minden interakciónk velük vagy mással az ő jelenlétükben, és minden interakció aminek ők tőlünk függetlenül a részesei, tanít nekik valamit. Rengeteg módja van a helyes viselkedés tanításának. Erről bővebben itt olvashattok (angolul): http://www.positive-parents.org/…/positive-parenting-what-w….
Szituáció:
A kétévesed mostanában verekszik. Egy kortársával való közös játéknál a játszótárs elvett előle egy játékot, mire ő jobb kezével odacsapott.
Tekintélyelvű reakció: Rácsapni a gyerek kezére, elmondva, hogy “Nem ütünk meg másokat”.
Engedékeny reakció: A másik gyereket hibáztatja, vagy a szoba másik végéből odaszól, hogy “Nem szabad ütni”.
Pozitív reakció: Azonnal a gyerekhez megy és kiveszi a szituációból. Leguggol hozzá, és azt mondja: “Mérges vagy. Elvette a játékodat, és ettől dühös lettél. De az ütés fáj. Maradj itt az ölemben, amíg jobban érzed magad”. A gyerek ölben, vagy melletted marad, az együttérzés pedig segít neki kordában tartani az érzelmeit. Ha megnyugodott, elismétli, hogy az ütés fájdalmas, ezért nem ütünk. Amíg tart a közös játék, figyel, és megpróbál már az ütés előtt közbeavatkozni. A megelőzés sokkal többet ér, mint bármi, amit utólag mondani vagy tenni lehet. Azonnal lépj közbe, maradj nyugodt, légy együttérző az érzelmeit illetően és határozott a verekedéssel kapcsolatban.
Ez az írás a http://www.positive-parents.org/ honlapon jelent meg, ahol gyakran téma a kornak megfelelő viselkedés is. Az, hogy egy viselkedés kornak megfelelő, még nem jelenti azt, hogy rá kell hagyni a gyerekre. Ami miatt érdemes tudni, hogy mi számít kornak megfelelő viselkedésnek, az ez: A fenti verekedős példánál, ha nem vagy tisztában az agy fejlődésével, és azzal hogy a gyermek még nincs birtokában a magasabb rendű agyi funkcióknak, amik lehetővé teszik, hogy várjon, érveljen vagy logikusan gondolkodjon, akkor azt hiheted, hogy a gyerek gonosz vagy szófogadatlan. Ha azonban tudod, hogy ez kornak megfelelő viselkedés, és hogy a harag az alacsonyabb rendű “harcolj vagy menekülj” üzemmódba kapcsolja a gyereket, akkor tudsz 1) együttérző lenni (ami segíti az agyi fejlődését), 2) és irányítani tudod a viselkedését, amíg ő maga képes nem lesz erre. Az agy fejlődéséről bővebben (angolul) itt olvashatsz: http://www.buzzle.com/ar…/brain-development-in-children.html
Forrás: http://www.positive-parents.org/…/positive-parenting-is-not…
Fordította: Kepes-Végh Júlia