Előbb teremts kapcsolatot gyermekeddel mielőtt korrigálnád a viselkedését!

A hét tapasztalatai egy gyermekeit egyedül nevelő apa tollából.

IDŐ!

A tinédzsereknek szükségük van rád, szükségük van az idődre.

Jól tudom, hogy a tinik folyamatosan éreztetik, hogy nem akarnak velünk lenni és minden lehetőséget megragadnak, minden jól bevált kibúvót megtalálnak, hogy kihúzzák magukat a közös családi időtöltésből, de mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy időt szentelni tinédzser gyermekeidre a legjobb módja kapcsolatotok fenntartására azokban a bizonyos nehéz években.

Tény, hogy sokszor a tinédzserek nem akarnak annyi időt eltölteni velünk, mint amennyi időt mi el szeretnénk tölteni velük, szóval a legfontosabb az, hogy mi ott legyünk, mikor ők ezt igénylik. Ez az jelenti, hogy segítjük őket és mellettük vagyunk az ő kis világukban.

Néha hegyeket kell megmozgatni, hogy ott legyek gyermekeim sport versenyein, zongora vizsgáin, iskolai eseményein stb. stb. Függetlenül attól, hogy milyen eseményről is legyen szó a jelenlétem nagyon fontos nekik. Néha persze próbálják jelenlétem fontosságát kisebbíteni, de én látom, hogy jóérzéssel tölti el őket, mikor meglátnak engem a tömegben.

Hétvégén a fél péntekemet és a fél szombatomat a lányom röplabda meccsein töltöttem. Sajnos a csapatuk minden meccset elvesztett, de én ott voltam vele. Valahányszor lehetősége nyílt a lányomnak rám nézett és rám mosolygott. Nem igazán törődött az eredménnyel, viszont sokkal inkább foglalkozatta az a tény, hogy én ott vagyok és megoszthatja ezt az élményt velem.

Idén ősszel részt vettem életem első cross country találkozóján. A fiamnak mentem szurkolni, aki ennek a csapatnak a tagja.

Azok kedvéért, akik még nem vettek részt ilyen eseményen elmesélem hogyan is néz ki egy ilyen esemény. Szóval kb. 50 gyerek sorakozik fel a rajtnál és mikor eldördül a rajtpisztoly az első 100 méteren egy olyan látvány tárul elénk, mint egy fekete pénteki áruház nyitásakor. (A fekete péntek a hálaadást követő péntek elnevezése az Egyesült Államokban, mely ott a hagyományos karácsonyi bevásárlási szezon kezdete.)
A heves kezdést egy hasonlóan heves folytatás követi, majd úgy kb. 18 perc múlva befutnak a célba a biciklisták.

Persze elgondolkodtam, hogy van-e értelme, hogy én ott legyek, hiszen a miközben a fiam a köröket rótta csak egy – egy pillanatra tűnt fel előttem. De erre a magamban megfogalmazódott kérdésre gyorsan megjött a válasz. A fiam a verseny után izgatottan szaladt hozzám és mesélte, hogy a 3. kör jelentette a legnagyobb kihívást számára, de végül sikerült az idei legjobb idejét teljesítenie stb. stb. Csak úgy dőlt belőle a szó és amilyen gyorsan ott termett mellettem oly gyorsan sodródott tovább – élménybeszámolója után – az eseményekkel.

De arra a néhány pillanatra jelenlétem felbecsülhetetlen értékkel bírt számára és számomra is. Starbucks-ban üldögélve írom most a blogomat. A lányom itt ül mellettem, forró csokit iszik és könyvet olvas. És bár nem beszélgetünk egymással kapcsolatban vagyunk.

Soha ne becsüld alá a jelenléted erejét…

Forrás: blog.positivediscipline.com
Fordította: Páli Patrícia – www.lifegarden.hu