_______________________________________________________________________________

A kisgyermekek viselkedésének megértése: Miért olyan nehéz velük?
A kisgyermek nevelése olyan, mint egy hullámvasúton utazni – izgalmas, kiszámíthatatlan, és néha egy kicsit ijesztő is! Egyik pillanatban még édesen bújnak hozzád, a következőben már olyan hisztit csapnak, hogy beleremeg a ház. Ilyen helyzetekben kulcsfontosságú, hogy tudjuk, hogyan vezessük és fegyelmezzük őket hatékonyan. Ebben a cikkben gyakorlati stratégiákat mutatunk be arra, hogyan bánjunk szeretettel, türelemmel és egy csipet humorral a kisgyermekekkel – miközben világos határokat állítunk fel, amelyek elősegítik fejlődésüket.
A kisgyermekek olyanok, mint a kis felfedezők – folyamatosan tesztelik a határokat, miközben megismerik a világot. Nem azért viselkednek így, hogy az őrületbe kergessenek (még ha néha így is tűnik!), hanem azért, mert az agyuk gyors ütemben fejlődik, és még tanulják, hogyan fejezzék ki magukat. Az érzelmeik intenzívek lehetnek, és mivel nem mindig tudják szavakba önteni őket, a frusztráció gyakran dühkitöréshez vezet.
  • Még tanulják az érzelemszabályozást: Ha túlterheltek, sírással, hisztivel vagy akár ütögetéssel reagálhatnak.
  • Vágynak az önállóságra, de nincs meg hozzá a képességük: Ez gyakori feszültségforrás – ők „egyedül akarják”, de mégis segítségre szorulnak.
  • A kommunikációs készségeik még fejlődnek: Ez gyakran frusztrációhoz vezet, ha nem tudják kifejezni, mit szeretnének.
  • A határok tesztelése természetes része a fejlődésnek: Nem szándékos engedetlenségről van szó, hanem kíváncsiságról és tanulásról.
  • A testi és érzelmi fejlődés gyors ütemű: Néha az érzelmi kapacitásuk nem tud lépést tartani a fizikai változásokkal.
Szülőként vagy gondozóként fontos felismerni ezeket a kihívásokat, és türelemmel közelíteni hozzájuk, tudva, hogy a kisgyermeked a legjobbat próbálja kihozni magából ebben a számára zavaros világban.
A Pozitív Fegyelmezés szerepe a kisgyermekek fejlődésében
A fegyelmezés nem büntetésről szól, hanem tanításról. A Pozitív Fegyelmezés célja, hogy olyan módon irányítsuk a gyermekeket, amely elősegíti a tanulást, az együttműködést és az önszabályozást. Ha szeretetteljes módon alkalmazzuk, az önbizalmat és érzelmi érettséget épít. A kiabálás vagy kemény büntetések helyett a Pozitív Fegyelmezés megtanítja a gyermekeknek, mi az elvárt viselkedés, és eszközöket ad a kezükbe a tiszteletteljes és kedves viselkedéshez.
  • Állítsunk fel világos, következetes elvárásokat: A totyogók biztonságban érzik magukat, ha tudják, mire számíthatnak.
  • Használjunk „időt együtt”, ne „időt kint”: Az „együtt töltött megnyugvási idő” lehetőséget ad az érzelmek megbeszélésére ahelyett, hogy elkülönítenénk a gyermeket.
 
  • Adjunk pozitív visszajelzéseket, bátorítsuk, ösztönözzük a jó viselkedést: Ha rajtakapjuk a gyermeket valami jón, ünnepeljük meg – a pozitív megerősítés csodákra képes!
  • Tanítsunk játékosan: A szerepjáték segíthet a gyermekeknek olyan helyzetek kezelésében, mint a megosztás vagy a várakozás.
  • Legyünk nyugodtak, de határozottak: A nyugodt hangnem azt közvetíti, hogy a fegyelmezés nem haragról, hanem útmutatásról szól.
Ha a Pozitív Fegyelmezésre összpontosítunk, segítünk a kisgyermekeket abban, hogy önállóan is jobb döntéseket hozzanak – ez pedig egy életen át hasznos készség lesz számukra.
 
Érzelmi kitörések kezelése: Hogyan birkózzunk meg a kisgyermekek hisztijeivel
 
Ah, a hiszti. Minden szülő rémálma. De van egy titok — a hiszti a kisgyermek módja arra, hogy kifejezzék azokat az érzelmeket, amelyeket még maguk sem értenek teljesen. Ahelyett, hogy „rossz” viselkedésként tekintenénk rájuk, próbáljunk tanítási lehetőségként gondolni ezekre a helyzetekre. Megfelelő hozzáállással segíthetünk a gyermekünknek eligazodni ezekben a nagy érzelmekben.
  • Maradjunk nyugodtak a vihar közepén: Könnyű elveszíteni a türelmünket, de ha mi nyugodtak maradunk, az segít lecsillapítani a helyzetet.
  • Ismerjük el az érzéseiket: Egy egyszerű mondat, mint például „Látom, hogy most nagyon dühös vagy”, máris érvényesíti az érzelmeiket.
  • Kínáljunk választási lehetőségeket: Két egyszerű opciót felajánlva a gyermek érezheti, hogy van beleszólása, ez pedig csökkentheti a frusztrációt.
  • Használjuk bölcsen az elterelést: Néha elég egy másik tevékenység vagy figyelemfelkeltő dolog ahhoz, hogy elkerüljük a kitörést.
  • Ne engedjünk az ésszerűtlen követeléseknek: Legyünk határozottak, de kedvesek. Ha engedünk a hiszti hatására, azt tanítjuk, hogy a sírás eredményt hoz.
A hiszti kezelése nem arról szól, hogy teljesen megszüntetjük — valljuk be, ez lehetetlen! Inkább arról, hogy végig kísérjük a kisgyermekeket ezeken az érzelmi viharokon, és segítünk neki fokozatosan megtanulni az érzelemszabályozást.
 
Bari Zsuzsanna

 ___________________________________________

Miért üt, ver másokat a kisgyermek? 

A kisgyermekek számára a mások ütése vagy verése gyakran egy módja annak, hogy valamit elérjenek, vagy kifejezzék, hogyan érzik magukat. Különösen a fiatalabb gyerekek hajlamosak erre, mivel még nem rendelkeznek a megfelelő verbális készségekkel, hogy kifejezzék az érzéseiket. Az ütés sokszor érzelmi túlterheltség jele: amikor a gyerekek nem tudják másként levezetni a felhalmozódott feszültséget, vagy ha boldogok, zavarba jöttek vagy éppen izgatottak. Fontos, hogy először megértsük, mi áll a háttérben, majd segítsünk megelőzni vagy megszüntetni ezt a viselkedést.

Hogyan előzhetjük meg az ütéseket?

A legjobb módszer az, ha odafigyelünk a gyerekre, és lehetőséget adunk neki arra, hogy más módon fejezze ki az érzéseit. Ez sok türelmet igényel, és nem mindig könnyű észrevenni, mikor van szükség a beavatkozásra. Fontos, hogy a gyerek akkor kapjon pozitív megerősítést, amikor megfelelő módon viselkedik. Így ahelyett, hogy az ütéses viselkedésre koncentrálnánk, inkább azokra a pillanatokra összpontosítsunk, amikor jól reagál, és ösztönözzük őt.

Példák a pozitív visszajelzésre:

„Láttam, hogy kedvesen elkérted a bátyádtól a kocsit. Szuper voltál, és látod, hogy működött. Megvan az autó, és senki sem sérült meg! Ez igen!”

Fontos, hogy akkor is adjunk pozitív visszajelzést, amikor nem kapja meg a kívánt játékot. Segítsünk neki, hogy tovább próbálkozzon türelemmel.

„Látom, hogy szépen kérted a bátyádat, hogy adja vissza a kocsit, amit elvett tőled, de ő nem adta vissza. Tudom, hogy ez nehéz, de te türelmesen vártál. Köszönöm! Szeretnéd, hogy beszéljek vele?”

Tanítsuk meg, hogyan lehet másképp megoldani a problémákat

Példát mutatva, tanítsuk meg neki, hogyan kell konfliktust kezelni anélkül, hogy ütne. Eleinte többször is szükség lehet a beavatkozásra, de ne várjuk el, hogy rögtön sikerüljön. Fontos, hogy minden kis lépésre pozitívan reagáljunk, hogy ösztönözzük a fejlődést.

Hogyan figyeljünk a gyerek érzelmi állapotára?

Figyeljük a gyerek testbeszédét és reakcióit, hogy felismerjük, mikor van érzelmi túlterheltség. Ha például testvérek között vita alakul ki, próbáljunk figyelmesen jelen lenni, de ne avatkozzunk be rögtön. Ha szükséges, segítsünk nekik, hogy megoldják a problémát, és adjunk nekik időt, hogy próbálkozzanak.

Érzelmek felismerése és kifejezése

Segítsünk a gyereknek megnevezni az érzéseit. Ha dühös, frusztrált, izgatott vagy zavarba jött, segítsünk neki az érzés szavakba öntésében.

„Látom, hogy most nagyon dühös vagy.”
„Látom, hogy mérges vagy a bátyádra.”
„Tudom, hogy nagyon mérges vagy, mert nem kaptad meg az autót, amit szeretnél.”

Kérdezzünk nyitott kérdéseket, hogy segítsünk neki kifejezni, mit érez.

„Látom, hogy nagyon mérges vagy. Elmondanád, hogy mi történt?”
„Húha, most biztos nagyon dühös vagy, hogy nem sikerül…Segíthetek valamiben?”
„Látom, nagyon izgatott vagy, mert megyünk az állatkertbe. Mit gondolsz, milyen állatokat fogsz ott látni?”
„Zavarba vagy most amiatt, ami történt. Szeretnéd megbeszélni velem, elmondanád mi történt?”

Ne ítélkezzünk!

Fontos, hogy ne ítélkezzünk a gyerek érzései felett. Az érzelmek nem rosszak vagy jók, és fontos, hogy éreztesd vele, hogy rendben van, ha bosszús vagy szomorú.

„Én is bosszús lennék…”

Hogyan reagáljunk, ha másokat ver?

A mások verése soha nem elfogadható. Amikor be kell avatkoznod, mondj neki kedvesen, de határozottan:

„Másokat nem verünk, mert az fájdalmas, és ezért nem elfogadható.”

Kérd meg, hogy ismételje meg, miért nem verünk másokat, majd javasolj neki más megoldást.

„Látom, hogy mérges vagy, mert elvették a labdádat. Megértem, hogy nem találtál más megoldást, de megbeszéltük, hogy nem okozunk fájdalmat másoknak. Mit próbálhatnánk most, hogy visszakapd a labdát?”

Ha a gyerek még nem tud megoldást találni, javasolj neki alternatívát.

„Mit szólnál, ha adsz neki egy másik játékot?”
„Tudnátok együtt játszani?”
„Engedjük, hogy játsszon vele egy kicsit, és utána visszaadja neked?”

Kitartás és következetesség

A kulcs a kitartás és következetesség. Minden egyes alkalommal segíts neki, amíg megérti, hogy mit vársz tőle. Időre, türelemre és példamutatásra van szükség, hogy kifejlessze a szükséges képességeket, hogy megoldja a problémákat és kifejezze az érzéseit.

Amikor botladozik, légy ott, hogy segíts. Amikor jól próbálkozik, bátorítsd és adj neki pozitív visszajelzést. Mindig szüksége van rád!

Bari Zsuzsanna

_____________________________________________________________________________

A HISZTI KEZELÉSE

Szülőként gyakorta szembesülünk gyermekünk akaratának és erőérvényesítési kísérleteinek egyik leglátványosabb formájával, a hisztivel. Sokak számára rémálmaik megtestesítője egy nyilvános, emberektől hemzsegő helyen kitörő tomboló „vihar”, ami feltartóztathatatlanul és kitartóan hívja fel magára az olykor megbotránkozó, elítélő, máskor bajusz alatt mosolygó tekinteteket.

Jó hír, hogy tudatos szülői magatartással a hiszti-korszak akár meg is előzhető, de mindenképpen tompítható. Ne keseredjünk el: még a „legjobb családokban” is előfordulnak kisebb hisztik, a gyermeki fejlődés fontos állomása ez, a kicsik a heves tiltakozáson keresztül próbálgatják erejüket és határaikat.

A hiszti megelőzése

Az együttműködő, kiegyensúlyozott gyermeki viselkedés kulcsa az empatikus, partneri szülői hozzáállás. A gyerek igényeire, érzelmi állapotára való odafigyelés és a világos, közösen kialakított szabályok a legtöbb esetben kisimítják a szülő-gyerek kapcsolatot, elejét veszik a vitáknak.

Fontos, hogy a gyerek érzelmeire reagáljunk („Látom dühös vagy, amiért Peti nem adta oda a kisautóját”). Segítsük őt érzelmei megnevezésében, elfogadásában még akkor is, ha magát a hiszti (többnyire látszólagos) tárgyát kiváltó kérdésben nem engedünk. Sokat segít, ha a tipikusan hisztihez vezető helyzetekben (például bevásárlás, vagy önfeledt játékot megszakító egyéb tevékenység) előre rögzítjük a „játékszabályokat”, amelyekre később könnyű lesz visszautalni. („Megegyeztünk abban, hogy egy dolgot választhatsz magadnak a boltban.”). Tapasztalatom szerint rengeteg feszültségtől szabadíthatja meg gyermekét – és persze önmagát is – a szülő, ha beavatja csemetéjét a család napi programjába, és közösen alakítják ki a napirendet, ezáltal a gyermek nem érzi magát kiszolgáltatva az események váratlan alakulásának.

Természetesen a hiszti esetében nem igazán valósítható meg a tökéletes megelőzés, olykor tűzoltásra is szükség van. Következzenek a hiszti-kezelés aranyszabályai: Vegyük figyelembe, hogy a problémát nem lehet abban a tudatállapotban megoldani, amiben kipattant a konfliktus!

Az egyik megoldás, hogy a konfliktus minél gyorsabb és hatékonyabb lezárása törekszünk, a másik, hogy megvárjuk, amíg mindenki lenyugszik, és csak ezt követően beszéljük át az adott konfliktust. Fontos, hogy igyekezzünk minden esetben valamilyen konstruktív megoldással/megállapodással zárni a hisztit. Például alkossunk közösen elfogadott szabályokat, amelyek a következő alkalmakkor hivatkozási alapul szolgálhatnak.

Tartsunk ki!

Ha előzetesen megállapodtunk valamiben, ne engedjünk szülőként a nyomásnak akkor sem, ha gyerekünk hisztivel próbálja feszegetni a határokat – engedékenységünk ebben az esetben a gyerek számára csak tovább erősíti a hisztizés erejét. Igen, különösen nehéz ez, amikor a gyerek kihasználja a nyilvánosság erejét, így próbálja a magát kellemetlenül érző szülőt rávenni az elérendő cél teljesítésére (például boltban való vásárlásra). Legyünk erősek, ne a könnyebb ellenállást válasszuk, hanem a hosszú távú közös (!) érdekünket követve tartsunk ki elhatározásunk mellett.

Maradjunk higgadtak!

Fontos, hogy a hiszti során a szülő érzelmileg ne vonódjon be: ne vegye át gyermeke érzelmileg felhangolt állapotát, maradjon nyugodt és higgadt. A szituáció elmérgesedéséhez vezethet, ha a szülő a gyerekre rálicitálva akarja „elfojtani” a helyzetet, hiszen mindketten egyre jobban elmerülhetnek a kialakult érzelmi spirálban. Ne feledjük, gyerekünk számára higgadtságunk jelent kiutat a felzaklatott érzelmi állapotból.

Vezessük le!

Fontos, hogy a parttalan hisztit mind érzelmileg, mind időben keretezzük a gyerek számára, a minél gyorsabb megnyugvás bekövetkezését segítve ezzel. Az érzelmi behatárolást a gyerek érzelmeinek elismerése, megfogalmazása teszi lehetővé. („Tudom, hogy segíteni szerettél volna…”, „Értem, hogy te még most játszanál…”). Az idő keretezése azáltal történhet, hogy időt biztosítunk a gyereknek a megnyugvásra, azaz teret kaphat „fájdalma” megéléséhez. Javasolt módszer lehet a következő: „Most elszámolok 100-ig. Kérlek, hogy amíg eljutok 20-ig sírj olyan erővel, ahogyan csak akarsz. Mire kimondom a 40-et, elkezdesz megnyugodni, és mire elérem a 100-at, újra nyugodt leszel.”

Nyugodjunk meg!

Vannak gyerekek, akiknek feszültségük levezetéséhez valamilyen intenzív aktivitásra, például szaladgálásra, ugrálásra van szükségük. Ilyen célra érdemes lehet például lehetővé tenni számukra a trambulinon való ugrálást. Sokat jelenthetnek emellett az elvonulást lehetővé tevő terek: hozzunk létre a gyerekünkkel együtt egy olyan kis sarkot, ami a kikapcsolódás, megnyugvás helyének lesz kinevezve. Engedjük meg, hogy gyerekünknek beleszólása lehessen abba, hogyan nézzen ki ez a hely és milyen nevet adjunk neki. Amikor a gyerek zaklatottá válik érdemes megkérdezni tőle, hogy „Segítene, ha kicsit elvonulnál a „pihenő kuckódba”? Mi magunk is mutassunk példát azzal, hogy elvonulunk saját relaxáló helyünkre, amikor feszültek, idegesek vagyunk.

Keressük közösen a megoldást!

A hisztikre kirótt szankciók nem sokat segítenek, nem vezetnek tanulságok levonására a gyerek számára. Ne a büntetésen legyen a hangsúly, sokkal inkább a konstruktív probléma megoldási folyamatot helyezzük előtérbe, ahol a hiszti jövőbeni elkerülése kerül a középpontba. Gyerekünkkel közösen dolgozzunk ki olyan megoldásokat, amelyeket ő is elfogad, ezek a következő alkalmakkor hivatkozási alapot szolgáltatnak. Különös erővel bír, ha a kidolgozott megoldásokról kézzel fogható emlékeztetőt (rajzot, fotót) készítünk, ami egy adott szituációban előhívja a megállapodást.

Kitartást és sok sikert kívánok a nehéz, ámde hatalmas sikereket eredményező feladathoz!

Pál Patrícia

_______________________________________________________________________________