A Pozitív Fegyelmezés története és alapjai

A Pozitív Fegyelmezés szülőknek és az osztályvezetési modell Dr. Alfred Adler és Dr. Rudolf Dreikurs munkásságára épül.

Dr. Alfred Adler (1870–1937)

Bécsi pszichiáter, Sigmund Freud kortársa volt, de az emberi viselkedésről egészen másképp gondolkodott. Véleménye szerint a viselkedést nem a múltbeli események határozzák meg, hanem az a cél vezérli, hogy az egyén hovatartozást és értékességet éljen meg. Ezt befolyásolja az, hogy mit gondol magáról, másokról, és a világról.

Az 1920-as években mutatta be amerikai hallgatóságnak programját, melynek célja a szülők nevelési ismereteinek bővítése volt. Úttörőként hangsúlyozta, hogy a gyerekeket tisztelettel kell kezelni – ám az elkényeztetés hosszú távon káros, mert viselkedési és szociális problémákhoz vezethet.

Dr. Rudolf Dreikurs (1897–1972)

Szintén bécsi pszichiáter, Adler közeli munkatársa. Az első igazgatója volt Bécsben egy gyermektanácsadó központnak, ahol Adler módszereit alkalmazták. 1937-ben az USA-ba emigrált. Ő volt az egyik első, aki felismerte a csoportterápia előnyeit.

Fáradhatatlan szószólója volt a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatoknak – otthon és az iskolában egyaránt.
Jelentősebb könyvei:

  • Gyermekek, mint kihívás

  • Józan ész fenntartása az osztályban

  • Az osztály pszichológiája

Az osztálykezelési módszereket, amelyeket eredetileg Bécsben vezettek be az 1920-as években, Dreikurs az 1930-as évek végén vitte át az Egyesült Államokba. Adlerrel együtt a demokratikus – kedves és határozott – nevelés hívei voltak.

A Pozitív Fegyelmezés újraéledése az 1980-as években

Jane Nelsen és Lynn Lott

Az 1980-as években Jane Nelsen és Lynn Lott részt vettek John Taylor egyik tapasztalati műhelymunkáján, amely mély hatással volt rájuk.

  • Lynn Lott állami gondozott gyerekekkel kezdett dolgozni. Tapasztalataik alapján megírta az első tapasztalati alapú oktatói kézikönyvet.

  • Jane Nelsen az ACCEPT program igazgatója volt (Adleri tanácsadási program szülők és tanárok számára), amely egy példaértékű állami kezdeményezésként indult.

1981-ben Jane Nelsen saját kiadásban megjelentette a Pozitív Fegyelmezés című könyvet. 1987-ben a Ballantine Books adta ki újra, szélesebb közönség számára. 1988-ban Jane és Lynn úgy döntöttek, közösen írják meg a Pozitív Fegyelmezés tinédzsereknek című könyvet.

Tapasztalati tanítás és terjedés világszerte

Jane Nelsen és Lynn Lott ezután szülőket és tanárokat kezdtek tanítani tapasztalati tanuláson keresztül. Megírták a Pozitív Fegyelmezés az osztályban című könyvet, és létrehoztak egy gyakorlati kézikönyvet tanárok és diákok számára, tapasztalati játékokkal és gyakorlatokkal.

A Pozitív Fegyelmezés sorozat azóta is folyamatosan bővül – olyan könyvekkel és kézikönyvekkel, amelyek különféle célcsoportokra (szülők, pedagógusok, nevelők, tanácsadók) specializálódtak.

Képzett csoportvezetők vezetik a szülői és pedagóguscsoportokat világszerte. A Pozitív Fegyelmezés sikeresen alkalmazható mindenféle iskolai környezetben: állami, magán vagy egyházi fenntartású intézményekben. Egy példaértékű iskolai program fejlesztése jelenleg is folyamatban van.

Virginia Satir (1916-1988) amerikai író és pszichoterapeuta. A „Családterápia Anyja” is hatással volt a program kidolgozására. 

John Taylor Oregonban él és dolgozik. Ő vezette azt a műhelymunkát, amely elindította Lynn és Jane útját.
Szerzője a Szemtől szemben – Tudatosítási módszerek tanácsadóknak, csoportvezetőknek és szülőképzőknek című könyvnek.

A Pozitív Fegyelmezés szülőknek és az osztályvezetési modell Dr. Alfred Adler és Dr. Rudolf Dreikurs munkásságára épül. Dr. Adler először az 1920-as években mutatta be amerikai hallgatóságnak szülők tanítására irányuló programját. A elmélete az volt, hogy a gyerekeket tiszteletben kell tartani, de elkényeztetésük nem hat fejlesztőleg rájuk, és szociális és viselkedési problémákhoz vezet.

Az osztálykezelési módszerek, amelyeket eleinte Bécsben, az 1920-as évek elején mutattak be, Dreikurs által a késői 30-as években kerültek az Egyesült Államokba.

Dreikurs és Adler kiállt a tanítás és nevelés kedves és határozott, azaz ‘demokratikus’ megközelítése mellett.

Az 1980-as években Lynn Lott és Jane Nelsen részt vett egy műhelymunkán, amit John Taylor vezetett.

Lynn Lott állami gondozottakat kezdett tanítani, tapasztalati úton és segítségükkel megírta az első oktató nevelő kézikönyvet.