A legtöbb szülő hisz abban, hogy dicsérni, jutalmazni kell a gyereket, azonban vannak, akik ezzel nem értenek teljesen egyet. Dr.Jane Nelsen is (a Pozitív Fegyelmezés megalapítója) ezek közé tartozik és a dicséret helyett az ösztönzést részesíti előnyben.
Ha mindig dicsérjük, jutalmazzuk a gyereket, amikor megcsinálja, amit kérünk tőle, vagy jól viselkedik akkor a gyerek már elvárja azt, és ha valami miatt nem kapja meg, mert nem vették észre, nem voltak ott a szülei, vagy éppen nem volt lehetőségünk rá, akkor csalódik, önbizalma csökken. Fenn áll a veszélye annak, hogy azok a gyerekek, akiket állandóan dicsérnek, jutalmaznak, megtanulják, hogy másoknak feleljenek meg, és ne maguk miatt teljesítenek, viselkedjenek helyesen. Hiányzik belőlük a belső ösztönző erő.
De teljesen mellőzni a dicséretet, jutalmazást nem jó. Édességet, sült krumplit is csak mértékkel adunk a gyereknek, mert tudjuk, hogy árt a sok édesség, de adunk, mert finom.
Megtalálni az arany középutat nem könnyű, de szülőnek lenni az egyik legnehezebb feladat, amit vállaltunk.
Mi is a különbség a dicséret és ösztönzés között?
A DICSÉRET kifejezi a személyes bírálatunkat, tetszésünket. Dicsőít, magasztal, néha a valóságnál szebbnek festi le a dolgokat. Túl nagy jelenőséget tulajdoníthat a bíráló (pozitív, de bíráló) mércéje szerinti tökéletességnek, hibátlan dolgoknak. A végcélra, végtermékre (jó bizonyítvány, jó viselkedés) koncentrál és nem a gyerek erőfeszítésére. Hosszú távon a következménye ennek az lehet, hogy a gyerek akkor érzi magát szeretve, hasznosnak, jónak, ha valaki helyesli, dicséri, amit csinál. Kialakulhat a másoktól függő önbizalom és az önértékelés hiánya.
Az ÖSZTÖNZÉS (bátorítás, buzdítás) őszinte, szerető szívvel ösztönöz, lelkesít a helyes cselekvésre, viselkedésre. Ennek következményeként a gyerek úgy érzi: szeretnek és értékes, hasznos tagja vagyok a környezetemnek, mások jóváhagyása, bírálata nélkül is. Az ösztönzés hosszútávon elősegíti az önbecsülés, önbizalom, függetlenség és önállóság kialakulását.
Amikor az ösztönzés szót használjuk, akkor olyan szavakra, tettekre gondolunk, ami bátorít, biztat, ami segíti a gyereket, hogy megismerje, felfedezze önmagát, hogy kimerjen, ki tudjon állni saját igaza és meggyőződése mellett. Nem csak a ‘végtermékre’ koncentrálunk, hanem az erőfeszítéseket is értékelve, többre, jobbra sarkalljuk a gyereket.
Próbáld meg csoportosítani a következő néhány megjegyzést: Tégy D betűt a dicséret és Ö betűt az ösztönző kifejezések mellé.
Nem könnyű feladat!
Jó munka! Szuper! Megcsináltad! Jó kisfiú vagy! Nagyon okos vagy! Értékelem a segítségedet! Büszke vagyok rád! Elérted célodat! Igen messze jutottál! Sokat fejlődtél! Büszke lehetsz magadra! Nagyon jó, pont ezt vártam tőled! De jó, ötöst kaptál! Keményen megdolgoztál érte, megérdemled! Ez az én fiam! Lehet rád számítani! Bízom abban, hogy helyesen döntesz!