facebook youtube

Düh és dühkitörések.

Düh és dühkitörések. Hogyan kezeljem az indulatokat?

“Kész vagyok! Megőrjít! Nem bírom tovább!” – kiabáljuk dühösen, amikor elszakad a cérna és kezdjük feladni a reményt, hogy valaha ember lesz a gyerekből…

Amikor megszületik a vágy bennünk, hogy gyermeket szeretnénk, akkor természetes, hogy olyan családot szeretnénk, amilyen a szülőknek szóló magazinokban van: felhőtlen, játékos, vidám és állandóan nyaraló család. A világon a legtermészetesebb dolog, hogy álom-családot szeretnénk, különben nem vállalnánk gyerekeket!

Aztán, ahogy születnek és nőnek a gyerekek, nézzük a magazinokat és nem értjük a képeket. Hol vannak ezek a realitástól?! Igen, olykor vannak csodálatos pillanataink – nem éppen a tengerparton homokozós, hanem az amikor a két gyerek már tíz percen keresztül képes veszekedés nélkül együtt játsztani -, de sokszor a határainkat feszegetjük és akár a dühkitörések sem ritkák egy-egy nehezebb időszakban.

Miért nem beszél senki arról, hogy a gyereknevelés, amellett, hogy rengeteg örömöt ad, bizony stresszes és frusztráló is tud lenni. A legtöbb szülő tudja, hogy milyen az, amikor a gyerekek viselkedése az idegeire megy és dühöt vált ki belőle. Ekkor előfordulhat, hogy elveszítjük a kontrollt és olyan módon reagálunk, amit később megbánunk.

Jó hír azok számára, akik nem csak bánkódnak miatta, hanem tenni is szeretnének azért, hogy a legforróbb pillanatokban meg tudják őrizni hidegvérüket, hogy van segítség!

Meg lehet tanulni kezelni a dühünket, azt, hogy hogyan reagáljunk nyugodtan a legnehezebb szituációkban is! A dühkezelési technikák megtanulásával és a nevelési stílusunk javításával nem csak a gyereknevelés mindennapjait tesszük könnyebbé, hanem pozitív szerepmodellként szolgálunk gyerekeink számára, akik ennek köszönhetően lelkileg egészégesebbek és erősebbek lesznek.

Ha gyakran vannak dühkitöréseid és gyakran küzdessz a haragoddal, fordulj szakemberhez. Nem kell szégyellni, hogy segítséget kérsz. A szégyen az, ha tagadjuk, hogy szülőként felelősek vagyunk gyermekünk testi-lelki sérüléseiért.

Miért olyan nehéz a gyereknevelés?

Szülőnek lenni óriási felelősség. Egy másik személy életét (a legfrissebb kutatások szerint az agyát is!) formáljuk, alakítjuk.

  1. Temperamentum és személyiségbeli különbségek.
    Nem minden gyereket könnyű nevelni. Néha az a helyzet, hogy a gyerek személyisége és temperamentuma nem egyezik a szülőével. Például, ha a szülő valamennyire szorongó alkat és hajlamos a szorongásra, akkor egy a dolgokat lazán kezelő gyerek folyamatos aggódásba és bosszankodásba (kisebb intenzitású düh) kergetheti. Ugyanezen az alapon, egy szorongó gyermek egy nyugodtabb vérmérsékletű szülő idegeire mehet, amikor a gyerek állandóan bolhából elefántot csinál.
  2. A gyerek feljődésbeli adottságainak figyelmen kívül hagyása
    Problémát okozhat, ha a gyerekeket kis felnőtteknek tekintjük és olyan dolgokat várunk el tőlük, amire még éretlenségük miatt nem képesek. A gyerekek nem akarnak szándékosan kiborítóan viselkedni, csak azért hogy az életünket megnehezítsék. A gyerekeknek mivel még fejletlen a magasabbrendű agyuk (homoklebeny), az érzelmi agyuk (limbikus rendszer) domináns. Ebben a korban nehezen kontrollálják az érzéseiket, impulzívan cselekszenek és nem képesek arra, hogy sokáig fókuszáltan figyeljenek. A korai években még kicsik ahhoz, hogy verbálisan megfogalmazzák az érzéseiket és igen, megütik a testvérüket. De, az, ha mi is megütjük őt vagy agresszíven rákiabálunk nem fogja megakadályozni, hogy legközelebb ne ugyanúgy cselekedjen. Sőt, tulajdonképpen ezzel pontosan azt a viselkedést tanítjuk neki, amit próbálunk megfékezni.
  3. A szülő saját érzelmei, érzései.
    A gyereknevelés kapcsán szintén nehézséget okozhat, ha a szülő saját érzelmi élete zaklatott, kaotikus. Azoknak a szülőknek, akik hajlamosak a depresszióra, szorongásra, különösen nagy kihívást jelenthet a gyereknevelés. Továbbá, ha egy szülőnek ambivalens, zavart érzései vannak a saját szülői mivoltával kapcsolatosan ez is nagymértékben hozzájárulhat a gyereknevelési problémákhoz.

Mindezek mellett teljesen természtes, ha szülőként nem vagyunk feldobódott állapotban minden percben. Teljesen rendben van az, hogy vannak olyan pillanatok, amikor nem élvezzük azt, hogy szülők vagyunk vagy akár még a gyerekünket sem szeretjük olykor-olykor. Ebben semmi új nincsen – persze nem szívesen beszélünk erről -, de a valóság az, hogy a szülő-gyerek kapcsolat, mint minden kapcsolat, tele van változatos és sokféle érzelemmel és érzéssel és nem mindegyik kellemes, vagy élvezetes számunkra.

Segítség! Mindjárt felrobbanok! – Indulatkezelési gyorstalpaló

  1. Tekints másként gyermeked viselkedésére. Változtasd meg a nézőpontodat.
    Az, hogy miként tekintesz a gyermeked viselkedésére jelentős mértékben befolyásolja azt, hogy milyen hatást gyakorol rád. Ha megértjük, hogy mi húzódik meg a viselkedése mögött, hogy mi történik a gyermek testében és agyában, segít abban, hogy kevésbé negatív színben lássuk azt, amit a gyerek valójában tesz.

    • Gyakran hallani kisgyerekeket nevelő szülőktől, hogy “ez a gyerek az idegeimmel játszik”, vagy “jól tudja, hogy mi az, amit ki nem állhatok”. Ha elhisszük azt, hogy a kisgyerek szánt szándékkal azt keresi, hogyan borítson ki minket, akkor minden valószínűség szerint dühíteni is fog a viselkedése. Ne dőlj be annak a hiedelemnek, hogy a kisbabád vagy éppen totyogód cselszövést sző ellened, hogy hogyan kergessen az őrületbe. Ez a fajta manipuláció a fejlődésből adódóan lehetetlen, mivel ez azt igényelné, hogy a gyerek képes legyen megérteni azt, hogy más emberek hiedelmei és szándékai különböznek az ővéitől. A gondolkodási folyamatnak ez a viszonylag fejlett típusa nem fejlődik ki 3-4 éves korig.
    • Figyeld úgy a pici gyermeked, hogy azt nézed ki is ő valójában. Egy kis ember, aki élvezi az újonnan megszerzett képességét és körbe-körbe kúszik, mászik, totyog, hatalmas kíváncsisággal fedezve fel maga körül ezt a lenyűgöző világot. Egy ilyen kicsi gyermek egyszerűen nem képes megérteni, hogy a cselekedeteinek hatása van másokra. Nem fejlődött ki még az önkontroll képessége sem nála, ezért impulzívan cseleszik. Időérzéke sincsen még, ezért nem képes várni.
    • Ha van egy nagyobb gyermeked, aki úgy érzed, hogy szándékosan “rosszat” akar neked, próbáld azt megfigyelni, hogy miért viselkedik így. Talán azt tanulta meg, hogy az az egyetlen módja, hogy megkapja, amit szeretne, ha a határaidat feszegeti? Segíthet, ha valódi figyelmet szentelsz azokra a pozitív megnyilvánulásaira, amiből többet szeretnél látni.
  2. Csökkentsd a stresszes helyzetek számát.
    Már azzal is sokat teszel, ha csökkenteni tudod a leggyakrabban előforduló feszült helyzetek és konfliktusok számát, ezzel is kevesebb esélyt adva annak, hogy robbanásig menjen benned a pumpa. Tartsd észben, hogy a gyerekek azonnal magukba szívják a körülöttük lévő érzelmi légkört. Ha te felhúzod magad, ők is dühösek lesznek.

    • Tiszta, rövid, egyszerű kéréseket intézz feléjük, a hangod legyen udvarias, nyugodt, de határozott. A gyerekek egyből megérzik a rejtett feszültséget, a hullámzó dühöt a hangodban és ez még izgatottabbá vagy ellenállóvá teszi őket.
    • Kerüld az ironikus megjegyzéseket, a fenyegetést, a címkézést vagy kritikát. Rövid távon ezek a megjegyzések felzaklatják és ingerelik a gyerekeket, hosszú távon pedig súlyos sérüléseket okoznak az önértékelésében.
    • Erősítsd meg pozitívan a kívánt viselkedést. Tudatában vagyunk annak, hogy a jó viselkedés megerősítése mennyire fontos, de sokszor mégis neheztelünk és nem szívesen bókolunk a kis zsarnoknak, aki annyi nyomorúságot okozott. Kis célokat tűzz ki, kezdetben mondjuk csak három jó dologért dícsérd meg, aztán fokozatosan növeld majd. Minél többet dícséred, anál több pozitív viselkedést fogsz tapasztalni, így ez nem is lesz olyan nehéz.
  3. Mit tévő legyek, ha már alig tudom türtőztetni magam?
    Ha dühből reagálunk az gyakran elhamarkodott döntésekhez és agresszív válaszokhoz vezethet, mint például a kiabálás, kézreütés vagy elfenekelés, vagy meggondolatlan szélsőséges büntetés kiszabása. Ennek az eredménye, hogy a szülőnek bűntudata lesz, a gyerek pedig a zaklatottság és szorongás érzésével fog küzdeni. Fontos leszögezni, hogy az rendben van, hogy dühösnek érezzük magunkat, de ne engedjük, hogy a düh kontrolláljon minket.

    • Hangolódj rá a tested jelzéseire és ismerd fel azokat a korai jeleket, amelyek azt üzenik, hogy kezdesz dühössé válni. Ilyen lehet például a szapora szívverés, remegés vagy izzadás.
    • Bármikor, amikor észleled a tested dühkitörtésre figyelmeztető jeleit, hagyd abba, amit csinálsz és próbáld objektívan megfigyelni, hogy mi az, amin felhúztad magad. Ez segít abban, hogy több kontroll legyen nálad.
    • Beszélj az érzéseidről, de ne támadólag. Használd az “amikor…, akkor” kifejezést: “Amikor sértegetsz, akkor kiborulok.”
    • A dühkitörés küszöbén álló pillanatok nem alkalmasak a problémák megoldására. Fejezd ki, hogy szándékodban áll megoldani a dolgot, csak épp nem most. Pl. “Beszélhetünk róla holnap reggeli közben, de most túlságosan dühös vagyok.”
    • Ha a gyermeked biztonságban van, mondhatod neki, hogy “Egy kis időre szükségem van, hogy megnyugodjak.” és lépj ki a helyzetből.
    • Végy mély lélegzetet, orron be, szájon ki, próbáld lassítani a légzésed, amennyire csak lehetséges. Szorítsd össze a kezedet, amikor belélegzel és kilélegzésnél lazítsd el. Ettől nyugodtabbnak fogod magad érezni.
    • Ha nem megoldható, hogy kilépj a helyzetből és a gyereket egyedül hagyd, használj figyelemelterelő technikákat – számolj, énekelj vagy idézz fel egy verset, megelőzésképp, nehogy meggondolatlanul reagálj.
    • Helyettesítsd a dühödet bármivel, ami működik számodra – porszívózás, tornázás vagy a kedvenc dalod éneklése.
    • Hasznos lehet, ha lejegyzed, hogy a dühkitörések után hogyan érezted magad. Segíthet az érzelmek ventillációjában és rámutathat a saját és gyermeked viselkedésében megjelenő visszatérő mintákra.
    • Amennyiben azt tapasztalod, hogy rendszeresen elveszíted a kontrollt a heves érzelmeid felett és gyakran vannak dühkitöréseid és úgy érzed, hogy már semmi sem segít, fordulj szakemberhez. Professzionális segítséggel megfelelő támogatást és eredményeket kaphatsz.

Mi a düh?

A düh egy érzelem. A düh se nem rossz és se nem jó, egy természetes érzelmi állapot, ami a hat alapérzelmek egyike (öröm, bánat, düh, meglepődés, félelelem, undor). A dühnek meghatározott célja van a lelki egészségünk szempontjából. Megóv minket a valós vagy vélt veszélyektől, fenyegetéstől. Emellett egy korai figyelmeztető rendszer, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy eljött az ideje egy nemkívánt helyzetet megváltoztatásának.

A düh a legtöbb esetben egy “fedő vagy másodlagos” érzelelem. Ez azt jelenti, hogy valójában valamilyen másik kellemetlen érzés húzódik meg a düh mögött és a dühvel elfedjük azt. Ha dühösek vagyunk, akkor kevébé érezzük magunkat sebezhetőnek, mint akkor, ha átadnánk magunkat a félelem érzésének.

A düh pozitív oldala

Érdemes abból a szempontból is megvizsgálni a dühöt, hogy miben segíthet nekünk? Nem csak romboló, hanem pozitív hatása is lehet?
Ha megfelelően “irányítjuk” és konstruktív módot találunk dühünk levezetésére, akkor még hasznos is lehet számunkra.

A düh motivál. Arra ösztönözhet a düh, hogy keményebben dolgozzunk a céljaink elérése éredekében. Például amikor kitartóan, apai anyait beleadva készül valaki egy vizsgára, vagy amikor egy sportmérkőzésen a játékosok minden erejüket összszedik, hogy még keményebben játszanak, akkor a düh érzésből fakadó energia levezetésére pozitív módot találnak.

A düh védelmez. Figyelmeztető jel arra, hogy valami nincs rendben és mindenképp reagálnunk kell rá. Amikor gyors beavatkozásra van szükség, hogy megvédjük magunkat vagy mást, a düh adja az erőt ahhoz, hogy cselekedjünk. Ez előfordulhat például akkor, amikor

  • anyatrigrisként védelmezzük a szemünk fényét (aki pl. az út közepén éppen megállt), vagy
  • amikor egy osztálytárs vagy munkatárs bátran szembeszáll a zsarnokoskodóval, vagy
  • amikor egy erőszakos eseményt szemlélve kívülállóként beavatkozunk és az áldozat mellé állunk.

A düh küzdésre, cselekvésre buzdít. Megóv minket attól, hogy a szociálisan nem elfogadható viselkedések passzív szemlélői maradjunk csupán. A társadalomban lezajló legfontosabb változások azért történtek meg, mert az emberek dühösek és elégedetlenek voltak azzal, ahogy a dolgok folytak és tettek azért, hogy ezek az igazságtalanságok megváltozzanak (Pl. mogzalom a nők egyenlő jogaiért, a rabszolgaság eltörlése, stb.)

A düh segít a szabályok kialakításában. A játékok szanaszét hevernek a lakásban már megint. Már ahhoz is fáradtak vagyunk, hogy kiabáljunk a gyerekkel, hogy rábírjuk őt az elpakolásra, amivel amúgy is csak megerősítenénk azt, hogy nem figyel oda a rendrakásra. A düh azt jelzi számunkra, hogy lehet, hogy túl magasak az elvárásaink, vagy a szabály nem elég világos, vagy nem vagyunk elég következetesek a következményeket illetően. A dühből fakadó energia konstruktív levezetésének az egyik módja az lehet, hogy (újra) beszélünk a szabályokról és az életkornak megfelelő elvárásokat alakítunk ki.

A düh tanít. A szüleinktől tanuljuk, tanultuk azt, hogy mit kezdjünk azzal, ha dühösek vagyunk. Ha anya kiabált, automatikusan követjük a példáját, még akkor is, ha megesküdtünk rá, hogy soha nem fogunk kiabálni a gyerekkel. Szerencsénk van, mert a dühkezelési technikák tanulhatóak. Felejtsük el azt a gondolatot, hogy a düh rossz. A düh természetes emberi érzés és elkerülhetetlen, de az, hogy mit kezdünk ezzel a viharos érzéssel, az a mi felelősségünk és a mi irányításunk alatt kell, hogy álljon. Egy kis gyakorlattal képesek vagyunk arra, hogy kontrolláljuk a haragunkat, dühünket. Ha valóban tenni akarunk azért, hogy jól tudjuk kezelni a dühünket, olvassunk az indulatkezelésről, dühkezelésről szóló könyveket, menjünk el egy indulatkezelési tréningre vagy kérjük szakember segítségét.

A düh célja a nevelésben

A dühnek nagyon fontos szerepe és célja van a nevelésben. Figyelmeztető jel arra, hogy valami nincs rendben és ezáltal megóv a veszélytől. Ha megfelelő, pozitív módon fejezed ki a dühödet – igen, ezt is meg lehet tanulni -, akkor azt érzi a gyermeked, hogy szereted őt és felelősségteljesen vezeted, kíséred őt a helyes úton.

Ezekben a dühös helyzetekben se tévesszük szem elől azt, hogy mi is a célunk szülőként. Mi a végső célunk? Az egyik legfontosabb feladatunk az lehet, hogy néhány konkrét problémamegoldó technikával megmutatjuk, hogyan lehet egészségesen és megfelelően kezelni a nehéz helyzeteket. Nem csak az lényeges, hogy a gyerek viselkedését szabályozzuk, hanem, hogy tanítgassuk és feltétel nélkül elfogadva kísérjük őt saját feljődésének az útján.

Néha nincs szükség a tanítói célzatú következményekre, hanem sokkal inkább azokra az őszinte beszélgetésekre, amikor elmondhatjuk neki, hogy bízunk benne és támogatjuk abban, hogy következő alkalommal jobban alakuljanak a dolgok. Ahelyett, hogy tanácsokat adnánk, kérdezzük meg őt, hogy neki milyen ötletei vannak, mi tehetne másképpen legközelebb.

Dühös szülők – zaklatott gyerekek

Rendszerint valami oka van annak, amikor a gyerekek “rosszul” viselkednek. Lehet, hogy az óvodában, iskolában van valamilyen probléma (csúfolják, erőszakoskodnak vele) vagy éppen boldogtalan, mert kistestvére született. De az előfordulhat, hogy amiatt érzik rosszul magukat, mert a szülők dühösek, frusztráltak vagy idegesek.

Ha nem egészséges a párunkkal a kapcsolatunk, akkor nehéz uralkodni azon, hogy ez ne legyen hatással a gyerekekkel való kapcsolatunkra.
Amikor már hosszú ideje arról szólnak a napjaink, hogy a gyerekeket megfelelően ellássuk és érzelmi, szociális igényeiket kielégítsük, kimerülünk, ha közben nem figyelünk magunkra, a saját igényeinkre. Attól is erőtlennek érezhetjük magunkat, ha olyan munkát végzünk, amit nem igazán szeretünk vagy túlzottan magas elvárásoknak, nagy teherbírásnak (azaz sok stressznek) vagyunk kitéve. A fáradtságtól ingerlékenyebbek leszünk és könnyen dühbe gurulunk.

A düh hatással van arra, hogyan beszélünk, hogyan viselkedünk a gyerekünkkel. Ha a párunkkal nem vagyunk jól, akkor nem fogunk tudni egységes frontot alkotni, ha fegyelmezésre kerül sor. Belecsúszhatunk a “jó és rossz rendőr” szerepbe, amikor az egyik szülő őrmesterré változik, a másik pedig így vagy úgy kifejezi az egyetnemértését.

Hogyan reagálnak ilyenkor a gyerekek?

Összezavarodnak. Nem tudják, hogy hol vannak pontosan a határok, amikor anya igent mond, apa pedig nemet. Akár még azt is megkísérlik, hogy egymás ellen kijátszák a szülőket.

Mindenestre látják a dühkitöréseinket és azt gondolják, hogy ez a normális reakció, így kell viselkedni, ha valami miatt dühösen vagy rosszul érezzük magunkat. Ha azt látják, hogy anya és apa a legkisebb dologra is dühvel reagál, akkor azt gondolhatják, hogy ez részükről is elfogadott és így van rendjén. Ne feledjük el, hogy a gyerekek utánzás útján tanulnak és minket másolnak le abban is, hogyan fejezzék ki a dühüket.

Törődjünk magunkkal! Először a saját igényeinket kell kielégíteni és nekünk kell rendben lennünk ahhoz, hogy a gyerekeinkkel szerető, békés kapcsolatot alakíthassunk ki. Ahogy a repülőgépen is, ha baj van, akkor elsőként a szülőnek kell kell felvennie a légzőmaszkot, hogy aztán a gyerekeinek segíteni tudjon.

Veszélyes a düh? Veszélyesek az érzelmeink?

Nem, sohasem azok. Legtöbben mégis félünk a saját erőteljes érzelmeinktől. Sőt mit több nem csak a sajátjainktól, hanem a gyerekeink érzéseitől is félünk.

Miért van ez így?

Azért, mert az érzéseinknek, haragunknak elsöprő ereje van. Mindannyian tudjuk, hogy milyen érzés, amikor meg akarunk ütni valakit. Gyakran, amikor az érzéseink befolyása alatt cselekszünk, olyan dolgokat teszünk, amiket később megbánunk.

Ennek ellenére nem az érzések veszélyesek. A veszélyes az, hogy hiszünk azokban a gondolatokban, amelyek az érzésekhez kapcsolódnak és a gondolatok alapján tesszük, amit teszünk.
Legtöbbször, amikor a dühösek vagyunk és ki vagyunk borulva, amit teszünk azt annak érdekében tesszük, hogy csillapítsuk az erőteljes érzelmeinket. Az adott pillanatban képtelenek vagyunk tolerálni az érzéseinket és ekkor kirobbanunk. Utána megvédve magunkat és a tetteinket a másik személyt vádoljuk azért, hogy ő okozta a heves érzelmeinket és így ő az oka a dühkitörésünknek.

Akkor nyomjuk el az érzéseinket? Biztosan észrevetted már, hogy ez nem működik. Az érzések valódiak, akár úgy érezzük, hogy tiszteletlenül viselkedik velünk a gyerekünk, vagy úgy érezzük, hogy elárul a társunk. A másik személy nem az okozója a mi érzéseinknek, az érzéseink a mieink, és azokat a saját értelmezéseink hozzák működésbe. Az érzések valódi események a tesükben, amelyeket fizikailag is átélünk. Amikor elnyomjuk az érzéseinket, ahelyett, hogy elismernénk őket, úgy hordozzuk őket magunkban, mint egy csordultig teli forrásban lévő edényt. Ez rengeteg energiát vesz el tőlünk és így nem csoda, ha kimerültek leszünk. Kiszámíthatatlan, hogy mikor robbanak ki az érzések és mikor veszítjük el az önuralmunkat.

Létezik az indulatok kezelésének vagy a dühkezelésnek egészséges módja? Igen. Csupán csak vegyük tudomásul az érzéseinket, de ne cselekedjünk addig, amíg az erőteljes érzelmek le nem csitulnak bennünk.

Az érzelmek szabályozásának 10 parancsolata

  1. Engedj meg magadnak és a gyeremekednek is mindenfajta érzést. Engedd, hogy az érzések szabadon áramolhassanak.
  2. Az erőteljes érzelmek által vezérelt cselekedeteknek szabj határt.
  3. Figyeld meg, hogy az érzések jönnek és mennek.
  4. Ne vedd magadra az érzéseket.
  5. Figyeld meg magad, hogyan védekezel a “veszélyes” érzelmekkel szemben.
  6. Állj ellen a sürgetésnek, hogy az érelmeid uralma alatt cselekedj.
  7. Vedd észre, hogy amíg az érzelmek valódiak, addig a pillanat hevében levont következtetések majdnem soha nem állják meg a helyüket.
  8. Figyeld meg, hogy amikor elárasztanak a nehéz érzések és nem teszel egyebet, mint ülsz, mélyeket lélegzel és elfogadod őket, hagyod, hogy végig söpörjenek a teseteden, nemsokára szertefoszlanak. Máris sokkal szabadabb lettél.
  9. Ahelyett, hogy az érzelmek által vezérelve cselekednél, használd őket információként.
  10. Ne feledd, hogy a dühkitörés, mint érzelmi válasz soha nem a megfelelő pillanat arra, hogy egy nehéz problémát megoldjunk.

Dr. Laura Markham
Forrás: www.ahaparenting.com/www.medveckykata.hu



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.