Tévedések mint tanulási lehetőségekA legtöbb felnőtt úgy érzi, hogy tévedni, hibázni rossz dolog. A környezet sokszor azt sugallja, hogy aki téved, hibát követ el az alkalmatlan valamire, sikertelen, esetleg ostoba. Ennek következményeként sokszor előfordul, hogy a gyerekek nem merik vállalni a felelősséget tetteikért. Megpróbálják eltitkolni, tagadni, vagy esetleg másra hárítani a felelősséget. Nem tudják, esetleg nem tapasztalták, hogy ha elismerik a tévedésüket, megpróbálják azt helyrehozni, megoldani az esetleg felmerült problémát, amit esetleg a tévedésükkel okoztak, akkor a környezetük többnyire megbocsájt és segítséget is nyújt nekik ehhez. A tévedések titkolása lelkiismeret furdalást okozhat, vagy elkülönítheti a gyereket a környezetétől. Az eltitkolt hibákat nehéz vagy nem lehet helyrehozni és ez által tanulni sem lehet belőle. Elgondolkodott már azon mint szülő, hogy igazán mit szeretne a gyermekének? Mint felnőtt ember milyen készségekkel, tulajdonságokkal rendelkezzen? Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke együtt érző, tisztelettudó, felelősségteljes, megbízható és önbizalommal rendelkező felnőtté váljon. Legyen boldog, jó munkaerő és legyen jó párkapcsolata. Mit tettünk, teszünk mi szülők, felnőttek annak érdekében, hogy a gyerek elérje ezt? Milyen segítséget adunk és milyen példát mutatunk mi nekik?Gyermekeink csak olyan készségeket, tulajdonságokat tudnak tanulni, fejleszteni, amit a környezetükben élő felnőttektől látnak, tanulnak. Minden körülöttük történő dologból, (pozitív vagy negatív) eseményből tanulnak valamit (mint mi is) és következtetést vonnak le, így kerülnek egyre közelebb azokhoz a tulajdonságokhoz, képességekhez, amit a környezetében lévő felnőttek fontosnak, hasznosnak tartanak. Ez nagy felelősséget rak a szülőkre és nevelőkre egyaránt. Néha, mi felnőttek elgondolkodunk olyan dolgokon, hogy; Mi van, ha én hibát csinálok, ha tévedek? Mi van, ha elveszítem a türelmemet? Mi van, ha nem tudom egy helyzetben, hogy mit csináljak? Mi van, ha helytelenül viselkedem? Mi van, ha helytelenül cselekszem? Nézzünk egy példát az utóbbira. Szinte minden gyerek tudja, hogy az úttesten piros lámpánál nem szabad átmenni, hisz ezt tanítjuk nekik. Néha azonban (önkéntelenül vagy tudatosan), ha nincs forgalom és rendőr a közelbe, akkor tilosban átmegyünk a gyermekünkkel az úttesten. Mit tanul, és milyen következtetést vonhat le ebből a gyerek? Ha nem kapnak el (hisz nincs rendőr), akkor megszeghetjük a szabályokat! Ezt a tapasztalatot átvihetik a kis életük többi részére is. Fontos tudni azt, hogy a kisgyerekek jó megfigyelők, de rossz értelmezők.Felmerül a kérdés; hogy kerüljük el a tévedéseket, hogy tanítsuk meg a gyereknek, hogy ne hibázzon? Nagyon nehéz feladat. A jó hír az, hogy a tévedések, hibák kiváló lehetőségeket adnak a tanulásra, tehát nem kell, nem szabad csak negatívumként felfogni. A gyereknek mondjuk el bátran, hogy az élete során minden felnőtt hoz hibás döntéseket. Példamutatással tanítsuk meg arra, hogy megbocsájtunk neki, amikor rosszul viselkedik vagy hibát csinál és ilyenkor is kimutatjuk szeretetünket, például egy öleléssel. A hibákból tanulva, közösen keressünk megoldást a felvetődött probléma megoldására. Amikor szükséges tanítsuk meg, hogy kérjen bocsánatot. A gyakori ?bocsánat? helyett; kérlek, ne haragudj, hogy eltörtem a játékodat. Bocsáss meg, hogy meghúztam a hajad. Amikor kimondja a gyerek a cselekedetet, amiért bocsánatot kér, egyben vállalja is a felelősséget a tettéért. A gyereknevelés legfontosabb alapköve a szeretet szinte minden szülőben adott, megvan. Tudatosan senki nem akar rosszat a gyerekének. Sajnos azonban néha sok szülő nincs tudatában tévedésének, nem gondolkozik el azon, hogy a gyerek megszégyenítése, esetleg büntetése (ami megszünteti a helytelen viselkedést, legálabb is rövidtávon) a rossz viselkedésekért, hibákért milyen hatással lehet a gyerekre hosszú távon. Segíti a megszégyenítés, büntetés, hogy a gyerek elérje azt a célt, azon az úton haladjon, amit mi szeretnénk? Segíti, hogy értékes, öntudatos, felelősségteljes, tisztelettudó és jó életkészségekkel rendelkező felnőtt váljék belőle?A tévedések és hibák, ha jól kezeljük, nagyszerű lehetőségeket adnak a tanulásra, fejlődésre és az újabb tévedések elkerülésére, nekünk és gyermekeinknek is. Milyen érzéseket válthat ki belőlünk a tévedéstől való félelem? Cselekedetre ösztönző, bizalmat adó érzéseket? Nem valószinű.A jó döntést, jó ítélőképességet a tapasztalat adja. A tapasztalatot meg a rossz döntések adják nekünk. Tanítsuk meg a gyereket arra, hogy a tévedések lehetőséget, alkalmat adnak a tanulásra, fejlődésre és, hogy környezetüktől értékes segítséget kaphatnak a tévedéseik által okozott problémák megoldásához, de csak akkor, ha elismerik, ha vállalják a tévedésünket.

küldés...