küldés...Minden szülőben élnek álomképek rózsás arcú, mosolygós, csendesen építőkockázó gyerekekről, gyönyörűen berendezett gyerekszobákról, ahol a hófehér polcokon szép sorban ülnek a babák, mackók, az ablakon beárad a napfény.
A valóság sokszor lehangoló. A gyerekszoba leginkább feldúlt egérfészekre hasonlít. Szétdobált zoknik, csoki papírok, morzsák mindenütt, összefirkált falak, madártoll, kavics és vadgesztenye-gyűjtemény az ágy alatt és a játékok! Bokáig érő legó-, mesekönyv-, kisautó- és plüssállat kupacban gázolunk. Kamaszkorban már késő rendrakásra szoktatni a csemeténket. Az lenne az ideális, ha ugyanúgy, mint a fogmosás, ez is egészen kicsi kortól kezdve gyerekünk szokásává válna. A szülők legtöbbször ott hibáznak, hogy: ?Hiszen még olyan kicsi!?? felkiáltással gyerekük helyett ők maguk rakják helyükre a szétszórt játékokat. Igen ám, de a kisgyerek észrevétlenül lakli kamasszá változik, és akkor már késő. Mikortól várhatjuk el a kicsiktől a rendrakást? Hogyan szoktassuk rá időben, hogy a saját holmiját elpakolja?
Szétszórós totyogók
Az egészen kicsi gyerektől hiába is kérjük, hogy rakjon rendet. Számára ez a felszólítás semmit nem jelent. Ebben a korban a gyerekek úgy érzik jól magukat, ha elérhető közelségben vannak a kedvenceik, és bármikor kézbe vehetik a játékaikat. Ha egy maci eltűnik egy láda mélyén, a hároméves elkönyveli magában, hogy a macija eltűnt, nincs, és nem is kerül elő többé. (Ennek a macinak, ha később előkerül, jobban tud örülni, mint egy vadonatúj játéknak.)
A négyévesnél fiatalabb gyerek előszeretettel hurcolja magával aktuális kedvenceit. Az egész házat képes beteríteni kockákkal, mütyürökkel. Ez valahogy jó érzéssel tölti el, hisz így vesz birtokba egyre több területet a lakásból. Figyeljünk oda arra, hogy a holmijai kerüljenek vissza a szobájába mindennap, éreztetve ezzel, meddig tart valójában az ő felségterülete. Hiába rakunk rendet azonban gyerekünk helyett, és rakjuk szép sorba a játékokat a polcon: pár percen belül garantáltan minden újra a padlóra kerül. Inkább taktikázzunk, próbáljuk meg bevonni gyerekünket a játékos rendrakásba. Biztosan nagyobb kedvvel lát neki a pakolásnak, ha azt mondjuk, a plüssállatkák most szépen aludni térnek, a kisvonat is álmos, bebújik az alagútba, a kisautók pedig begurulnak a garázsba.
A rámolós ovisok
Elfogadják, hogy a rendrakás szükséges, feltéve, hogy megmagyarázzuk neki ennek az előnyeit: hamarabb megtalálja a holmiját, ha tudja, mi hol van; nagyobb hely marad autóversenyt vagy babaszépségversenyt rendezni; vagy akár az ovistársakat is meg tudja hívni vendégségbe. A négy és hat év közötti gyerekek azonban még korántsem jó szervezők, rendszerezők. (Ez a képesség csak úgy iskoláskor táján jelenik meg a gyerekeknél, és a tanulásban is nagy szerepe van.) Ezért segítsük a rendszerezésben. Mutassuk, és ne csak mondjuk, hogy a könyveket a polcra, a nagyobb játékokat ládákba (például a plüssfigurák a piros ládában, a fajátékok a kék ládában, a legók a sárgában ?lakjanak?), az apróságokat, színes ceruzákat fiókokba tegyük. Ne pakoljunk a gyerek nélkül, hadd lássa, mit hol talál meg legközelebb, és ráérezzen a rendszer logikájára. A nagyobbacskákat hagyjuk kedvük szerint rendszerezni, ne szóljunk bele, hová pakolja el a holmiját. Fontos, hogy elég pakolásra alkalmas doboz, láda, kosár álljon rendelkezésére.
Az önérzetes kisiskolások
Ők már képesek teljesen egyedül is rendet rakni! Természetesen a saját ízlésük és logikájuk szerint. A szülőknek talán fura, hogy a majom a babaház tetejére kerül, azt is nehezen értik meg, miért kell a dinóra erőltetni a nála sokkal kisebb méretű Piroska köténykéjét, ráadásul felültetni a tűzoltóautó létrájának tetejére. A lényeg azonban az, hogy mindig méltányoljuk a rendre való törekvést! Ha mégoly szívesen vennénk is részt a gyerekszoba átrendezésében, az egyre önállóbb és önérzetesebb kisiskolás valószínűleg visszautasítaná segítségünket. Hagyjuk, hadd csinálja egyedül! Bízzunk benne! Ha a gyereknek netalántán nincs kedve rendet rakni (ez azért gyakran előfordul), vigyázzunk, ha naponta hússzor figyelmeztetjük a felfordulásra, netán ordibálásra ragadtatjuk magunkat, csak ellenkezést váltunk ki belőle. Próbáljunk meg inkább egyezkedni vele, és helyezzünk kilátásba különböző kiváltságokat, jutalmakat. Például soron kívül meghívhatja a barátait, ha rendet rak a szobájában. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk annyiban a dolgot, ne pakoljunk össze helyette, maradjunk következetesek! Természetesen a beígért jutalmak terén is!
Dacos kamaszok
Nana.hu